Az első és talán a legfontosabb, hogy felismerjük milyen érzések vannak bennünk.
Ha kérünk valakitől valamit, vagy számon kérjük a viselkedését, esetleg nemet mondunk valamire – mindezekben a helyzetekben szerepet játszanak az érzéseink.
Mit tehetünk elsőként? Próbáljuk meg meghatározni, hogy hogyan érezzük magunkat egy adott helyzetben. Frusztrált vagy dühös vagyok? Sértett? Esetleg aggódom? Féltékeny vagy csalódott lennék?
Az érzéseink és érzelmeink nem jellemeznek minket – csupán belső jelzések, amelyek segítenek megérteni az indítékainkat és a tetteinket.
Ha már tudatában vagyunk az érzéseinknek, eldönthetjük, hogy megosztjuk-e azokat a többi emberrel. Ez nem azt jelenti, hogy rájuk zúdítjuk azokat. De ha úgy döntünk, tudathatjuk. Ez esetben ahelyett, hogy azt mondanánk „te ilyen érzést keltesz bennem”, elkezdhetünk így fogalmazni: „én úgy érzem”. Azzal, hogy azt mondjuk „felmérgesítesz”, a másik felet hibáztatjuk az érzéseinkért. Ellenben ha azt mondjuk: „mérges vagyok”, ezzel vállaljuk a felelősséget az érzéseinkért.
Hogyan fogalmazzunk?
Felbosszantottál… helyett: Bosszúsnak érzem magam.
Nem voltál őszinte… helyett: Csalódott vagyok.
Most Te jössz! – Mit mondanál ezek helyett?
Nagyon felidegesítettél… helyett:
Nem vettél tudomást rólam… helyett:
Ne feledjük: figyeljünk oda az érzéseinkre és tudatosítsuk magunkban azokat!
