A Stanford egyetem kutatója, Carol Dweck egy érdekes kutatást indított el. Meg akarta érteni, hogy miért rontanak a gyerekek a felső tagozatokon, míg alsóban olyan jól teljesítenek. Mintha feladták volna a próbálkozást, annak ellenére, hogy folyamatosan győzködik őket, hogy okosak, ügyesek, tehetségesek.TOVÁBB OLVASOM…
Van egy olyan kincsünk, ami nem pótolható és értékesebb minden drágakőnél: a kapcsolat, az a ragasztó, mely a családtagokat összeköti. Viszont ez sérülékeny és törékeny, vigyáznunk kell rá, ahogy a kincsekre szokás. Nem szabad, hogy az apró-cseprő feladatok, az iskolai nyomás, a megfelelési kényszer elvegye tőlünk vagy kárt tegyen benne.TOVÁBB OLVASOM…
Gyakran halljuk, ahogy szülők mesélik: Megdicsérem a gyereket: „Igazán nagyon rendes fiú vagy. Olyan jól viselkedtél.” …TOVÁBB OLVASOM…
A pozitív fegyelmezés olyan szemléletmód, amelyben sem a túlzott kontrollnak, sem az engedékenységnek nincs helye.TOVÁBB OLVASOM…
A dicséret két részből áll: a mi szavainkból és a gyerek ebből levont következtetéseiből. Szavainknak világosan ki kell fejezniük, hogy elismerjük a gyerek erőfeszítését, munkáját, segítségét, figyelmességét vagy alkotását.TOVÁBB OLVASOM…
Folyton dicsérem a fiamat, ő mégis fél a kudarctól. Mit tehetnék ellene?TOVÁBB OLVASOM…
Biztos vannak olyan gyerekek, akikre nincsen hatással az otthoni lekicsinylés, és így is képesek a kihívásoknak megfelelni. És az is biztos, hogy olyan gyerekek is vannak, akiket tisztelnek odahaza, és mégis kétségbe vonják a saját képességeiket, és megijednek a kihívásoktól.TOVÁBB OLVASOM…
Elérkeztünk az egyik legkellemesebb részhez: A dicsérethez! Biztos vannak olyan gyerekek, akikre nincsen hatással az otthoni lekicsinylés, és így is képesek a kihívásoknak megfelelni. És az is biztos, hogy olyan gyerekek is vannak, akiket tisztelnek odahaza, és mégis kétségbe vonják a saját képességeiket, és megijednek a kihívásoktól.TOVÁBB OLVASOM…
