Sértegetés nélkül intézkedjünk!

Büntetés helyett

Egyik eszköz sem működik minden gyereknél, minden helyzetben. Ha használjuk a játékosságot, választási lehetőséget, információadást, de a gyerekünk továbbra sem hajlandó együttműködni, akkor cselekedjünk!

Ha nem hajlandó felvenni a bukósisakot a biciklizéshez, mondhatjuk: “Most elteszem a biciklidet. Látom, nincs kedved összepréselni a fejedet egy sisakkal, azt viszont nem engedhetem, hogy így biciklizz.”

Ha már jeleztük, hogy az érintőképernyő érzékeny eszköz, de gyerekünk továbbra is csapkodja, vegyük el tőle e szavak kíséretében: “Látom, tele vagy energiával. Félek, hogy eltörik a képernyő. Keressünk olyan játékot, aminek nem árt a csapkodás.”

Ha a játszótéren, (többszöri alternatívakínálat után) továbbra is dobálja a kavicsot, mondhatjuk: “Most hazaviszlek. Nem akarom, hogy eltaláljon valakit egy kő, akármilyen aprók is a kavicsok”

Figyeljük meg, hogy egyik példában sem szidalmazzuk vagy vádoljuk a gyerekeket.

A saját érzéseinkről és (következő) lépéseinkről számolunk be. Így ragaszkodunk az álláspontunkhoz, határokat szabunk és elmondjuk mit tartunk fontosnak.

Hasznosnak találtad? Oszd meg ismerőseiddel!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük