Ha egy beszélni nem tudó kisgyerek hozzányúl valamihez, amihez nem szabad, akkor baj, ha rácsapunk a kezére?
Csak mert nem beszél egy gyerek, még nem jelenti azt, hogy nem figyel és ért. A kisgyerekek a nap minden percében tanulnak. A kérdés az, mit tanulnak meg.
A szülő dönthet úgy, hogy állandóan rácsap a gyerek kezére. Ezzel azt tanítja meg a gyermekének, hogy ő csak úgy képes megtanulni, mit nem szabad, ha rácsapnak a kezére. De választhatja azt is, hogy tiszteletre méltó kisembernek tekinti a gyerekét, és olyan információval látja el, amelyet az egész éltese során hasznosíthat.
Megoldás az, hogy elhúzzuk a gyereket (vagy a tárgyat), és határozottan azt mondja: „A kés nem arra való, hogy nyalogassuk. A kanalat megnyalhatod, ha szeretnéd.” Vagy: „A porcelánkutya törékeny. A te plüsskutyád nem.”
Lehet, hogy még sokszor el kell ismételnünk ezeket a mondatokat, de a sokat ismételt mondatok egészen mást üzenetet hordoznak, mint az ismételt kézre csapások.
Hasznosnak találtad? Oszd meg ismerőseiddel!
