Az asszertivitás lényege abban áll, hogy magabiztosan és egyenesen tudatjuk másokkal mit szeretnénk, és mit nem szeretnénk.
Azt is jelenti, hogy nyitottak vagyunk mások nézeteire és véleményére még akkor is, ha azok különböznek a sajátunktól.
A mód, ahogy viselkedünk, kommunikálunk, meggyőződéseink, hozzáállásunk nem rögzült, nem végleges. Megtanulhatunk egy pozitívabb, asszertívabb gondolkodást és viselkedésmódot.
Talán már világossá vált számunkra, hogy bizonyos helyzetekben tudunk asszertív módon viselkedni, más helyzetekben pedig nem. Bizonyára van olyan területe az életünknek ahol javíthatunk.
Na de hol is kezdjük?
Az első és legfontosabb, – ha már rábírtuk magunkat a változásra – a pontos cél meghatározása! Pontosan meg kell határoznunk, hogy a viselkedésünk mely területén szeretnénk változtatni és egyértelműen ki kell jelölnünk a céljainkat. (Ez legyen minél konkrétabb.)
Fontos, hogy a célkitűzés ne legyen negatívan megfogalmazott gondolat. (Mint például: „Meg kell állnom kiabálás nélkül, amikor a gyerekek rosszul viselkednek.” Helyette mondjuk ezt: „Amikor érzem, hogy kezdek dühös lenni, mély levegőt veszek és nyugodtan fogok beszélni.” Vagy „Nem szabad folyton kritizálnom.” Helyette mondjuk ezt: „Toleránsabb és elfogadóbb leszek.”) Bármely viselkedés/kommunikáció megváltoztatásának sikerének nagyobb az esélye, ha pozitívan fogalmazzuk meg, és nem negatívan.
Túlságosan sokszor helyezzük a hangsúlyt a negatív célokra, úgymint „nem szabad”, „meg kell állnom”, vagy „abba kell hagynom”. Könnyebb elérni azokat a célokat, amelyek közelebb visznek valami jóhoz, mint azokat, amelyek eltávolítanak valami rossztól.
