Az érzések elfogadása nem egyszerű feladat. S gyakori, hogy amint sikerül, kedves mondatunkat azonnal egy DE szócska követi, visszavéve azt az ajándékot – a megértést, elfogadást, empátiát, érzések elfogadását – amelyet éppen adtunk gyermekünknek.
“Látom, mennyire idegesít, hogy az öcséd lerombolta a legó-építményedet, DE meg kell értened, hogy ő még kicsi.”
Mintha azt mondanánk: “Tudom, mit érzel, és most elmagyarázom, hogy miért nincs igazad.” Képzeljük csak el, hogy valaki ezt mondja nekünk: “Sajnálom, hogy meghalt a kutyád, de már meghalt, te élsz, a könnyek nem segítenek, lépjünk tovább”
Mit mondhatunk helyette?
Ha érezzük, hogy közeledik a DE, kezdjük inkább a mondatot: Az a probléma…
“Idegesítő, amikor egy kisbaba lerombolja a legó-építményünket, az a probléma, hogy a kisbabák nem tudnak legózni.”
Az “az a probléma” azt sugallja, hogy van egy probléma, amelyet az érzések félresöprése nélkül is meg lehet oldani. Biztosan találunk egy asztalt, ahová tehetjük a Legókat.
Hasznosnak találtad? Oszd meg ismerőseiddel!
