Egy apró, jelentéktelennek tűnő, mégis nagyon is hatásos eszköz: a (csaknem) néma figyelem.
Figyeljünk a gyermekünkre, és időnként reagáljunk együtt érző sóhajtásokkal, vagy szócskákkal. (Ó…, aha…, értem…, komolyan…, nahát…, hú…)
Legtöbbször csak ennyire van szükségük!
Ha figyelmesen hallgatunk, és nem szólunk egy szót sem, legfeljebb csak pár együtt érző szócskát, mormolást, segíthetünk gyermekünknek értelmezni a saját érzéseit. Az egyik legnagyobb ajándék, ha nem állunk érzelmei kifejezésének útjában, reakcióinkkal, tanácsainkkal, kérdéseinkkel.
Fontos, hogy csak rá figyeljünk, és bízzunk benne, hogy meg tudja oldani problémáját.
Hasznosnak találtad? Oszd meg ismerőseiddel!
