Gyakran halljuk, ahogy szülők mesélik: Megdicsérem a gyereket: „Igazán nagyon rendes fiú vagy. Olyan jól viselkedtél.” …
és a következő percben már azonnal csinál valami rosszat! Már nem merem megdicsérni, mert azonnal robban. Talán már a dicséret sem jó a gyereknek?
Dehogy nem. Csak a dicséret olyan, mint a penicillin. Következetesen kell adagolni és elővigyázatossággal kell kezelni. Nagyon fontos és egyszerű szabály, hogy a dicséretnek mindig a gyerek erőfeszítéseire és teljesítményére kell vonatkoznia, nem pedig valamilyen jellemvonására vagy a személyiségére.
Ha például egy fiú felsöpri az udvart, akkor nagyon is természetes, ha elismerjük, milyen keményen dolgozott. A dicsérő szavaknak reálisan kell tükrözniük a gyerek teljesítményét:
„Az udvar tele volt levéllel, szeméttel, most olyan tiszta, öröm ránézni.”
Dr. Haim Ginott: Szülők és gyermekek könyve alapján írta:
Tóthné Magasföldi Rózsa
