Negatív érzések elfogadása – lehetséges válaszok

Érzések elfogadása
Olykor nem egyszerű elfogadni a negatív érzéseket, de sokat segíthet, ha végig gondoljuk, nekünk hasonló helyzetben mi lenne elfogadható. Mit szeretnénk hallani.

A példánk ez volt: „Tegyük fel, (hogy tanárok/óvónők vagyunk), hogy rosszkedvűen ébredtünk, nincs valami jó hangulatunk és még a fejünk is zúg kissé. Találkozunk egyik barátunkkal és ez mondjuk neki: “Hú de nincs kedvem ma dolgozni, semmi kedvem szembenézni azzal a sok hangos, veszekedős gyerekkel. Legszívesebben haza mennék és ágyban tölteném az egész napot!”

Találkozunk két kolléganőnkkel, akik az alábbi módokon reagálnak:
“Hagyd abba a siránkozást! Nem is olyan rosszak a gyerekek. Mire beérsz, jól fogod magad érezni. Na, gyerünk, mosolyogj!”
„Hát az élet már csak ilyen. Semmi jóra nem vezet, ha panaszkodsz.”

Joggal érezhetjük úgy, hogy ezek a mondatok nem igazán segítettek. Ha ilyeneket mondanak nekünk még rosszabbul érezhetjük magunkat.

Hogyan lehet akkor ténylegesen segíteni egy ilyen helyzetben? Szerintem kevésbé éreznénk magunkat nyomorultul, ha valaki tiszteletben tartaná és elfogadná érzéseinket.

„Húha! Nagyon rossz úgy munkába indulni, hogy nincs kedvünk hozzá. Különösen, ha gyerekekkel kell dolgozni. Ilyenkor jól jönne egy rendkívüli szünet, hogy legalább egy napra bezárjunk.”

Ha elfogadják az érzéseinket, megkönnyebbülünk: „Megért engem. Máris jobban érzem magam. Talán nem is olyan rossz a helyzet. Talán megbirkózom vele.”

A gyermekeinkben is hasonló folyamat megy végbe. Ők is képesek segíteni magukon, ha valaki meghallgatja őket, és együttérzően reagál.

 

Hasznosnak találtad? Oszd meg ismerőseiddel!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.