Régebben azt gondolták, hogy azzal, ha valamit „könnyűnek” mondanak, tulajdonképpen bátorítják a gyermekeket. Mára ráébredtünk, hogy a „próbáld csak meg, könnyű” nem jelent a gyereknek segítséget.
Ha valami olyat sikerül véghez vinnie, ami amúgy is „könnyű”, akkor semmiféle sikerélménye nem lesz.
Ha viszont még ez sem sikerül, akkor valami könnyű dolgon bukott el. Ha viszont azt mondjuk, hogy „ez nem könnyű” vagy „ez bizony kemény dió”, azzal egészen más üzenetet közvetítünk. Ha sikerrel jár, akkor átjárhatja a büszkeség érzése, amiért valami bonyolult dolgot oldott meg. Ha viszont nem sikerült, akkor legalább úgy érezheti, hogy egy nehéz dolgon bukott el. Vannak szülők, akik nem érzik őszintének magukat, mikor valamire azt mondják: „Hát ez néha nehéz!”.
De ha egy tapasztalatlan gyerek nézőpontjából tekintünk a világra, akkor a legtöbb dolog bizony nehéz, amikor először vagy másodszor próbálkozik vele a gyerek.
Ahelyett, hogy: „A törtek összeadásánál nincs is könnyebb a világon. Majd én segítek neked.”
Mutassunk tiszteletet: „A törtek összeadása elég nehéz. Nem könnyű megtalálni a közös osztót.”
Ahelyett, hogy: „Mit szöszölsz annyit a cipőddel?”
Mutassunk tiszteletet: „Nagyon finom ujjmunkára van szükség a cipőfűző bekötéséhez.”
Ha a gyermek erőfeszítését tisztelet övezi, akkor ő is összeszedi a bátorságát, és megküzd maga a problémáival.
Adele Faber & Elaine Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje c. könyve
alapján összeállította: Tóthné Magasföldi Rózsa
