Miután határozottan kifejezzük rosszallásunkat, mondjuk meg, hogy mik az elvárásaink. „Rettentő mérges vagyok, amiért az új fűrészem kint maradt az esőben, és most csupa rozsda.”
Elsőként mondjuk meg, hogy mik az elvárásaink…
„Elvárom, hogy ha valaki kölcsönkéri a szerszámaimat, akkor az időben vissza is adja. Olyan állapotban, ahogy kölcsönkapta.”
Majd mutassuk meg, hogyan tehetné jóvá a gyerek!
„Ezen a főrészen most egy jó fémsúroló és a te kitartó munkád segíthet!” „És ha végeztél, akkor be kellene kenni vékonyan olajjal. Az majd megvédi a jövőben.”
A legtöbb gyerek számára bármelyik megközelítés elegendő ahhoz, hogy a jövőben felelősségteljesebben viselkedjen.
Ahelyett, hogy:
„Nézd, mekkora munkát csináltál nekem! Ma nem nézhetsz tévét!”
Mutassuk meg, hogy hogyan teheti jóvá:
„Az egész doboz mosópor kiszóródott a fürdőszobában! Rettenetesen felháborít, ha ekkora felfordulást látok. A mosópor nem játék. Egy zsákra, egy seprűre és egy lapátra lesz szükségünk. Gyorsan, mielőtt az egész lakásban széthordjuk”
Az ilyen kijelentések üzenete: „Nem tetszik, amit csináltál, és elvárom, hogy tedd jóvá.” Reméljük, hogy a gyerek, ha valami olyat tesz későbbi életében, amit megbán, akkor arra fog gondolni: „Hogyan tehetném jóvá a hibámat?” És nem az jár a fejében, hogy: „Ez a tettem is azt bizonyítja, hogy semmit nem érek, és megérdemlem, hogy megbüntessenek.
