Nem könnyű a gyerekeket rávenni arra, hogy egymás iránt érzett negatív érzéseiket kreatív módon fejezzék ki.
Az egyik anyuka azt mesélte, hogy ő néhányszor megpróbálta rávenni a gyerekeket arra, hogy írják vagy rajzolják ki magukból, amit éreznek, de a gyerekek nemet mondtak erre. Erre valaki (másik anyuka) felhívta a hölgy figyelmét rá, hogy a gyerekek mennyire szeretik utánozni a szülői viselkedést. Talán ha legközelebb ő is leülne írni vagy rajzolni, amikor mérges, az segítene. Az anyuka a következő alkalommal az alábbi történetet mesélte el:
„A múltkori foglalkozást követően nem tudtam bekapcsolni a tévét. Felhívtam a szerelőt, aki ki is jött nyomban. Kevesebb, mint tíz másodperc alatt kiderítette, hogy mi a gond. Nem volt a tévé rendesen bedugva a falba. Teljesen hülyének éreztem magam. Majd fogta magát és felszámolta a teljes kiszállási díjat adóval, mindennel együtt. Legszívesebben káromkodni kezdtem volna, de visszatartott, hogy gyerekeim ott álltak a szobában, és minket figyeltek. Fogtam egy jegyzettömböt, és ezt írtam az oldal tetejére:
MÉRGES VAGYOK!!!
Gyűlölöm ezt az embert! Rabló!
Soha többé nem hívom ki.
Majd rajzoltam egy ronda képet róla. Máris jobban éreztem magam. A gyerekek alig várták, hogy a férjem hazaérjen, és elmesélhessék neki mit történt. Azóta a gyerekeim folyton írnak és rajzolnak.”
