Kísérletezzünk bolondos oldalunkkal. Beszéljünk másképp!
Például, mint egy sportriporter (“…tudósításunk következik, és most készül felvenni a kockát és dob és már a dobozban, micsoda dobás…”), vagy mint egy robot (“…most-el-kap-lak…”). De akár énekelhetünk is. Amikor haza kell mennünk a vendégségből, mondjuk azt, hogy el kell kerülnünk a lavinát, vagy az aligátorokkal teli mocsarat. Micsoda kihívás így haza jutni…
Ahelyett, hogy azt mondanánk: “Maradj csendben. Ne ugrálj!”
Helyette mondjuk: “Legyünk mozdulatlanok mint a jéghegy, vagy olyan csendesek, mint a fűben lapuló cica.”
Adjunk nekik energiatablettát (egy szem mazsolát, vagy diót) hogy legyen erejük rendet rakni. Még a legunalmasabb feladat is átalakul, ha átjárja a játék szelleme. Persze joggal jön a kérdés: “Nem lehet, hogy egyszerűen csak megteszi, amit kérek? Tényleg mindenből játékot kell csinálnom?”
A tapasztalat azt mutatja, hogy a játékosság kevesebb energiát emészt fel, mint a folyamatos parancsolgatást követő nyávogás és ellenállás. A játékosság jókedvre derít. Nagyobb szeretetet érzünk tőle és szívesebben működünk együtt.
Közben még azt is megtanítjuk gyerekeinknek, hogyan lehet a fárasztó munkából kellemes tevékenység.
Moroghatunk a piszkos edények felett, de be is kapcsolhatjuk a zenét és énekelve is mosogathatunk. Ez igazán hasznos képesség az életben.
