Az érzések elfogadása nem egyszerű feladat. S gyakori, hogy amint sikerül, kedves mondatunkat azonnal egy DE szócska követi, visszavéve azt az ajándékot – a megértést, elfogadást, empátiát, érzések elfogadását – amelyet éppen adtunk gyermekünknek.TOVÁBB OLVASOM…
Erre az írásra, egy kedves olvasónk bukkant rá, úgy gondolom, ez most nagyon időszerű:TOVÁBB OLVASOM…
Olykor nem egyszerű elfogadni a negatív érzéseket, de sokat segíthet, ha végig gondoljuk, nekünk hasonló helyzetben mi lenne elfogadható. Mit szeretnénk hallani.TOVÁBB OLVASOM…
A gyermek pozitív érzéseit elfogadni, viszonylag könnyen megy: “Nahát, Krisztofer a legjobb barátod? Milyen jó!” vagy “Szereted Apa palacsintáját? Nagyon örülök neki!”TOVÁBB OLVASOM…
Biztos vannak olyan gyerekek, akikre nincsen hatással az otthoni lekicsinylés, és így is képesek a kihívásoknak megfelelni. És az is biztos, hogy olyan gyerekek is vannak, akiket tisztelnek odahaza, és mégis kétségbe vonják a saját képességeiket, és megijednek a kihívásoktól.TOVÁBB OLVASOM…
A családjától való függőség érzését azzal is csökkenthetjük a gyerekben, ha megmutatjuk neki, hogy egy szélesebb közösség veszi körül, amely kiaknázatlan információ- és eszközforrásnak is tekinthető.TOVÁBB OLVASOM…
Elérkeztünk az egyik legkellemesebb részhez: A dicsérethez! Biztos vannak olyan gyerekek, akikre nincsen hatással az otthoni lekicsinylés, és így is képesek a kihívásoknak megfelelni. És az is biztos, hogy olyan gyerekek is vannak, akiket tisztelnek odahaza, és mégis kétségbe vonják a saját képességeiket, és megijednek a kihívásoktól.TOVÁBB OLVASOM…
Elérkezett a bizonyítványok kiosztásának ideje. Újabb alkalom a testvéreknek a féltékenységre és a versengésre. TOVÁBB OLVASOM…
