A dicséret két részből áll: a mi szavainkból és a gyerek ebből levont következtetéseiből. Szavainknak világosan ki kell fejezniük, hogy elismerjük a gyerek erőfeszítését, munkáját, segítségét, figyelmességét vagy alkotását.
Úgy kell megválogatnunk szavainkat, hogy ebből a gyerek szinte elkerülhetetlenül valós, pozitív képet alakítson ki a saját személyiségéről.
„Köszönöm, fiam, hogy lemostad az autót. Olyan, mintha új lenne.”
A gyerek által levont következtetés: Jó munkát végeztem. Értékelik a munkámat.
(Ahelyett, hogy: Te egy angyal vagy!)
„Sokat segítettél azzal, hogy elpakoltál.”
A gyerek által levont következtetés: Segítőkész vagyok.
(Ahelyett, hogy: Még nálam is ügyesebb vagy!)
„Nagyon tetszett az üdvözlő lapod. Kedves is volt és szellemes is.”
A gyerek által levont következtetés: Jó ízlésem van, megbízhatok a választásomban.
(Ahelyett, hogy: Te mindig olyan figyelmes vagy!)
Dr. Haim Ginott: Szülők és gyermekek c. könyve alapján írta:
Tóthné Magasföldi Rózsa
