Mi szülők nem szeretünk csalódást okozni, szeretnénk, ha gyermekünk boldog és elégedett lenni, élete minden egyes pillanatában, azonban valljuk be, ez olykor igen nehéz tud lenni, hisz gyermekeink mindig szeretnének valamit.
Töretlen figyelmet, izgalmas játékokat, sok finomságot a boltok polcairól és néha olyan kívánságaik is vannak, amik – úgy érezzük – „lehetetlenek”. Ki ne ismerné a krokodil nagyságú könnycseppeket, a fáradhatatlan kérlelést, a hosszú sirámokat? Nem kívánunk gyerekeinknek bánatot okozni, de hát mégsem vehetünk meg mindent! Vagy mégis?
Egy apuka mesélte, hogy húsvét alkalmával úgy döntött a feleségével, hogy meglepik öt éves kislányukat egy élő nyuszival. Elképzelte, hogy mekkora öröm lesz ez, hisz még sosem volt élő kisállata Rozinának. Szombat reggel közösen elmentek a legközelebbi kisállatkereskedésbe, hogy Rozina kiválaszthassa a számára legkedvesebb nyuszit. Nem is sejtették, hogy hamarosan nem egy, de három nyuszival térnek haza. Ugyanis Rozinának három nyuszi is megtetszett. Sírt és könyörgött és kérlelt, majd jöttek azok a hatalmas könnycseppek, majd – mivel az egész bevásárlóközpont őket figyelte – jobbnak látták mind a hármat megvenni.
Kedves Olvasóm, ha most azt mondod: Megérdemelte! Nézz mélyen a szívedbe, nem történt már meg veled, hogy valamit megvettél, pedig nem tervezted? Előfordul, hogy gyerekeink lehetetlen dolgokat kérnek. Ilyenkor ösztönösen a magyarázat eszközéhez folyamodunk: elmondjuk, miért nem kaphatja meg, amire vágynak. Ez a racionális megközelítés. És működik? Nem nagyon? A logikusan felépített magyarázatunk, nem nyugtatja meg az érzelmi válságban lévő gyermekeinket. Sokszor minél inkább magyarázunk, ők annál jobban ellenkeznek. Gondolom már megfogalmazódott benned a kérdés: Mi ilyen esetekben a teendő? Néha az is elég, ha valaki megérti, mennyire szeretne a gyermek valamit, máris könnyebb elviselni a valóságot. Ha mi szülők megértjük, hogy gyermekünk mennyire szeretne valamit megkapni, az már majdnem ugyanolyan jó érzés a gyermeknek, mint ha tényleg megkapná a dolgot. Az a tapasztalat, hogy amennyiben elfogadjuk a gyermekeink érzéseit, ők is könnyebben elfogadják az általunk állított korlátokat.
Ezekben a pillanatokban kiváló megoldás lehet, ha képzeletben odaadjuk neki, amit a valóságban nem kaphat meg.
Azt tanácsoltam az apukának, ha legközelebb is hasonló helyzetbe kerül, – Rozina valamit nagyon szeretne -, teljesítse a kívánságát képzeletben. Ha azért sír, mert az édességet nem kaphatja meg a boltban, nem most van itt az ideje előadást tartani a fogszuvasodásról. Ez esetben mondhatjuk: „Ugye milyen jó lenne, ha minden nap ehetnénk édességet, mégsem tenne kárt a fogunkban? Mit reggeliznénk akkor? Bárcsak mindig csokit reggelizhetnénk.” Ha nem szeretne haza jönni a játszótérről, próbáljuk: „Bárcsak száz órád lenne még játszani! Bárcsak apának ne kellene dolgoznia és egész nap együtt játszhatnánk a játszótéren.” Az apuka nagyon elégedett volt. Pár hónappal később találkoztunk ismét, mikor a következőkről számolt be: Rozina nagyon megszerette az állatokat és ezúttal egy hörcsögöt kért a hatodik születésnapjára. Mikor elmentek az állatkereskedésbe, Rozinának három hörcsög tetszett meg. Ekkor az apuka azt mondta: „Habár tudod, hogy csak egy hörcsögöt vehetünk, mégis szeretnéd mind a hármat elvinni!” Rozina kicsit gondolkodva ezt mondta: „Bárcsak mindet elvihetnénk haza. Ha nagy leszek, állatorvos leszek és lesz sok állatom. Az a barna nagyon aranyos. Őt szeretném.”
Írta: Tóthné Magasföldi Rózsa
Megjelent: Biatorbágyi Körkép Magazin 2019. április
