A gyerekek gyakran kérnek olyan dolgokat, amelyeket nem áll módunkban azonnal, (vagy bármikor is) megtenni, megvenni. Természetesen ilyenkor jön a magyarázat, hogy miért is nem kaphatja meg azt, amire vágyik.
A gyerekeket viszont rendszerint nem győzi meg a logikánk. A gyerekeket, (akik ez esetben érzelmileg igen csak túlfűtöttek) nem igen hatja meg a jól felépített előadásunk.
Ezekben a pillanatokban kiváló megoldás lehet, ha képzeletben adjuk neki oda azt, amit a valóságban nem kaphat meg.
Ha a gyerek sír az autóban, mert az az édesség jár a fejében, amelyet nem kaphatott meg, nem most van ideje előadást tartani az édesség által okozott fogszuvasodásról. Valljuk csak be! Az édesség finom. “Ugye milyen jó lenne, ha minden nap ehetnénk édességet, mégsem tenne kárt a fogunkba? Mit reggeliznénk akkor? Csokis kekszet, vagy gumicukrot?”
Néha az is elég, ha valaki megérti, mennyire szeretne a gyerek valamit, máris könnyebb elviselni a valóságot.
Kata története
Múlt héten a fiamnak nem volt kedve rendet rakni a szobájában. Nem adtam elő a szokásos szónoklatomat, hanem elismertem az érzéseit: “Dühítő éppen akkor rendet rakni, amikor még nem készült el az építményed” Felnézett. “Bárcsak száz órád lenne még játszani” Erre így felelt: “Bárcsak százmillió órám lenne még játszani”. És már pakolta is a kockákat.
