Bár nagyon egyszerűnek tűnhet, sokszor okoz nehézséget gyermekünk meghallgatása, főleg mikor nem egy gyermekünk van, és persze egyszerre szeretnének velünk beszélni, vagy éppen főzünk, dolgozunk, vezetünk.
A gyerekeknek szükségük van rá, hogy érzéseiket elfogadják és tiszteletben tartsák és ennek jó oka van: Dr. Haim Ginott szerint: „Közvetlen kapcsolat van a gyermekek érzései és cselekedetei között. Ha egy gyermek jól érzi magát, akkor jól is fog viselkedni.” Ugye milyen egyszerűen hangzik?
De hogyan segíthetünk a gyerekeknek, hogy jól érezzék magukat?
Úgy, hogy komolyan vesszük az érzéseiket! Az első lépés, hogy képzeljük magunkat a gyermekünk helyébe, próbáljuk elfogadni az érzéseit.
Azt is megtapasztalhatjuk ezek után, hogy nem is az a legnehezebb rész, hogy mit is mondjuk, hanem, hogy amit mondunk, az úgy is gondoljuk.
Ha valaki meghallgat, elfogadja a fájdalmunkat és lehetőséget ad, hogy kibeszéljük magunkból, amit érzünk, máris kevésbé érezzük magunkat dühösnek, zavarodottnak és könnyebben meg tudunk küzdeni az érzéseinkkel. Nincs ez másképp a gyerekek esetében sem. Azt szeretné, ha megértenénk mi játszódik le benne éppen ebben a pillanatban.
Fontos, hogy tudjuk, hogy nem valami lelkesítő dolog olyan emberhez beszélni, aki csak felületesen figyel ránk, közben tévét néz, vagy főz. Sokkal könnyebb egy olyan szülővel beszélni, aki tényleg odafigyel. Nézzünk rá, guggoljunk le hozzá, és teljes figyelmünket szenteljük gyermekünknek.
Néha a szülőnek semmit sem kell mondania, mert a gyermek csak azt szeretnél, ha valaki együtt érezne vele és meghallgatná.
Adele Faber & Elaine Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje c. könyve alapján írta: Tóthné Magasföldi Rózsa
