A gyerekek nem születnek felelősségérzettel, és a felelősségérzet nem alakul ki automatikusan később sem. A felelősségérzetet – éppen úgy, mint a zongoratudást – lassan, sok éves gyakorlattal lehet elsajátítani.
Elsajátításához az szükséges, hogy a gyerek naponta gyakorolhassa ítélőképességét és módja legyen választani különféle alternatívák között olyan területeken, amelyek megfelelnek életkorának és felfogóképességének. A felelősségre nevelést kisgyerekkorban kezdhetjük el. A felelősségérzet kialakulását elősegíti, ha lehetővé tesszük, hogy a gyerek az őt érintő dolgokkal kapcsolatban kinyilváníthassa a véleményét, és ahol erre mód van, lehetővé tesszük számára a választást.
Határozottan el kell különítenünk itt a „véleménynyilvánítást” és a „választást”.
Vannak helyzetek, amelyek teljes mértékben a gyerek felelősségének a körébe tartoznak. Ezekben a helyzetekben neki kell választania. Vannak viszont olyan problémák, amelyek a gyerek jólétét, biztonságát érintik, és így kizárólag a szülők felelősségi körébe tartoznak. Ezekben a kérdésekben is kinyilváníthatja a gyerek a véleményét, de nem az övé a választás. Mi választunk helyette, és közben természetesen segítünk abban, hogy elfogadja azt, amit feltétlenül el kell fogadnia.
Gyerekeinket szándékosan minél többször kell olyan helyzetben hoznunk, amelyekben nekik kell választaniuk. A szülők választják ki azokat a helyzeteket, amelyekben azután a gyerekek választhatnak.
A kisgyerektől nem kérdezzük meg, hogy mit kér reggelire. Azt kérdezzük tőle: „Tükörtojást kérsz vagy rántottát? Megpirítsam a kenyeret? Hidegen vagy melegen kéred a tejbegrízt? Kakaót iszol vagy tejet?”
Ily módon mindegy közöljük a gyerekkel, hogy a saját dolgaival kapcsolatban bizonyos felelőssége van. Nem csupán parancsok befogadója, de az életének alakításával kapcsolatos döntések aktív résztvevője. A szülők attitűdjéből a gyereknek tisztán meg kell értenie az üzenetet: „A tej és a zsömle mellett barátságunkat is nyújtjuk. A választás a te felelősséged.”
Dr. Haim Ginott: Szülők és gyermekek c. könyve alapján
írta: Tóthné Magasföldi Rózsa
