A zaklató, az áldozat és a szemlélő: mindhárman egy tragikus színjáték szereplői, amelynek nap mint nap tanúi lehetünk az iskolákban, a játszótereken vagy az utcán.
A gyerekek közötti zaklatás élet-halál kérdése, mégsem foglalkozunk vele eleget, s ezzel veszélybe sodorjuk a gyermekeinket. Mi, felnőttek gyakran elbagatellizáljuk a kérdést, elintézzük egy legyintéssel, nem veszünk tudomást a problémáról. Ideje változtatnunk. Naponta több ezer gyermek indul félelemtől reszketve iskolába, vagy tetteti betegnek magát.
Ám következménye nemcsak a zaklatást elszenvedő gyermekre nézve káros. A zaklatók nagy része felnőttkorában is kitart a megszokott viselkedésminta mellett: leendő gyermekeit is veszélyezteti, kudarcot vallhat emberi kapcsolatok terén. A szemlélők sem maradnak érintetlenek: passzív megfigyelők maradnak, bűntárssá válnak.
A legveszélyesebb kombináció, ha a zaklató megkapja, amit akar, a megfélemlített áldozat nem kér segítséget, a szemlélők passzívan végig nézik a bántalmazást, vagy be is kapcsolódnak, esetleg elfordítják a tekintetüket, a felnőttek pedig egyszerűen „ugratásnak” minősítik a zaklatást, természetes velejárónak nem pedig akadálynak.
A zaklatás tanult magatartás – márpedig ha tanulható, akkor elemezhetjük és változtathatunk rajta!
Interaktív előadás.
