Ha sikerült elemezni az érzéseinket, a következő lépés: meghatározni, hogy pontosan mit is szeretnénk, illetve mit nem szeretnénk, és kertelés nélkül meg is mondani azt.
Mit gondolsz, mit szeretnének az alábbi megszólalók?
Kata: „Bosszantó, hogy akárhányszor csak segítséget kérek tőled a házimunkához, a leckédre hivatkozva mindig kihúzod magad alóla. Örökké rám marad a munka.”
Peti: „Ki gyújtott rá? Nyisson valaki ablakot! Hú, rosszul vagyok ettől a szagtól. Kimegyek. Azt hittem le akarsz szokni.”
Dani: „Ööö, ezt a DVD-t ennél a standnál vettem múlt héten, de úgy tűnik nem működik jól Nem tudom, pontosan mi a probléma vele. A gyerekeim nagyon csalódottak – alig várták, hogy megnézhessék.”
Lilla: „Az a helyzet, hogy nem tudom, mikor végzek holnap a munkával, és – bocsánat, melyik filmet is mondtad? Ó, hát nem igazán vagyok oda a romantikus vígjátékokért, bár Jennifer Aniston tettszett a Jóbarátokban. Ahhoz biztos túl fáradt leszek, hogy megigyak utána veled valamit – sokáig tart a film?
Az „egyenes közlésmód” a becsületes módszer. Ha szeretnénk valamit, vagy el akarjuk utasítani, rögtön térjünk a tárgyra.
Kata: „Szeretném, ha elmosogatnál.”
Peti: „Megtennéd, hogy a kertben dohányzol?”
Dani: „Kérem, hogy fizesse vissza az árát!”
Lilla: „Köszönöm, de azt a filmet nem szeretném megnézni.”
