… avagy a legfontosabb, amit a gyerekeinknek meg kell tanítanunk.
Adlernek volt egy „tizennégy napos kezelési terve”. Azt állította, hogy mindössze tizennégy nap alatt bárkit kigyógyít pszichés betegségéből, ha az illető hajlandó azt tenni, amit ő mond neki.
Egy napon egy súlyos depresszióval küzdő hölgy kereste fel Adlert, aki azt mondta neki: „Mindössze tizennégy nap alatt ki tudom Önt gyógyítani a depressziójából, ha követi a tanácsaimat.”
A hölgy nem túl lelkesen kérdezte: „Mit akar, mit tegyek?”
Adler azt felelte: „Ha tizennégy napon át minden egyes nap hajlandó tenni egyetlen dolgot valaki másért, a tizennégy nap elteltével nyoma sem marad a depressziójának.”
A hölgy tiltakozott. „Miért tennék bármit is valaki másért, amikor értem soha senki nem tesz semmit?”
Adler tréfálkozón felelte: „Nos lehet, hogy önnek huszonegy napra lesz szüksége.” Majd hozzá tette még: „Ha nem jut eszébe semmi, amit szívesen megtenne valaki másért, akkor gondolja el azt, mit tehetne meg, ha kedve lenne hozzá.”
Adler tudta, hogy ha a hölgy csupán gondolatban elkezd tenni valamit másokért, már attól jobban lesz.
Na és ennek mi köze a felelősségvállaláshoz?
Rendkívül fontos, hogy gyermekeinket társadalmi felelősségvállalásra tanítsuk. Mi haszna a felsőfokú tanulmányoknak, ha a fiatalok nem tanulják meg, hogyan váljanak a társadalom hasznos tagjává?
Dreikurs gyakran mondogatta „Semmi olyat ne tegyél meg egy gyerek helyett, amit maga is képes megtenni!”
A társadalmi felelősségvállalásra tanítás első lépcsője az, ha önállóságra tanítjuk a gyermeket. Az önálló gyerek már készen áll arra, hogy másoknak segítsen.
Jane Nelsen Pozitív Fegyelmezés könyve alapján írta:
Tóthné Magasföldi Rózsa
