De mi van akkor ha…?

Mi van akkor ha...?

Mit tegyünk akkor, ha egy gyerek szándékosan megtesz valamit, pedig megkértük, hogy ne tegye? Azért is megüti a babát, szórja a homokot, elrohan és az autók között futkároz, meglöki a kétéves testvérét a csúszda tetején, felborítja a tejes dobozt. Vejünk a fenekére?

Ne vegyünk neki finomságot? Esetleg küldjük a szobájába gondolkodni, mikor hazaérünk? Minden eszközt bevetünk, de gyermekünk annyira idegesítő és dühítő, hogy legszívesebben az összes gyereknevelésről szóló könyvet földhöz vágnánk.

A szülők többsége szerint valamit tenni kell! Nem engedhetjük, hogy veszélybe sodorja magát vagy másokat. Sokszor hallottam már: “A büntetésnek is megvan a maga helye és ide. Ez a gyerek nem ért semmiből!”

Mi ezzel a szándékunk? Szenvedést, néhány kellemetlen percet okozni, abban a reményben, hogy ezzel eltántorítjuk az elfogadhatatlan viselkedés megismétlésétől. De vajon nálunk bevált annak idején? Rögtön az jutott eszünkben: “Igen köszönöm, ezentúl is hozzád fordulok a problémáimmal.”? Leszoktunk a helytelen viselkedésről a büntetés hatására?

Vannak akik felhagynak a rossz viselkedéssel, amelyért büntetést kaptak, de csupán a megfélemlítés hatására, nem pedig azért, mert magukévá tették a helyes viselkedés alapelveit.

Ezért ahelyett, hogy elgondolkodna azon a viselkedésen, amely büntetést von maga után, figyelmét a harag köti le, vagy a szégyenkezés.

Mi szülők ilyenkor azt hisszük győztesen jöttünk ki a csatából. De ha ezután a gyerek bosszút forral, lapít, vagy csak azért fogad szót, mert fél, vagy mert hitványnak tartja magát, akkor elvesztettük a háborút.

Kapcsolódó cikkek

Hasznosnak találtad? Oszd meg ismerőseiddel!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük