Tegyük, fel, hogy a bolt közepén állunk, már mindent megpróbáltunk. Kifejeztük rosszallásunkat, adtunk választási lehetőséget, de a gyerek viselkedése nem változott: Akkor mi a teendő?
Anya: (Választási lehetőséget kínált) Peti, elég a rohangálásból! Választhatsz: vagy sétálsz mellettem, vagy beülsz a kocsiba. Te döntesz!
(Peti nem hagyja abba)
Anya: (Cselekszik) Látom, úgy döntöttél, hogy beülsz a kocsiba! (Ezzel a mondattal be is teszi a kocsiba)
Tudom, jön a kérdés, na de ha tovább folytatja és az anyának ki kell jönnie a boltból a gyerek viselkedése miatt? Akkor a következő alkalommal – kiselőadás és kioktatás nélkül – az anya megmutathatja, hogy milyen következményekkel jár az ilyen viselkedés!
– Anya hová mész?
– Vásárolni.
– Én is menni akarok.
– Ma nem.
– Miért?
– Mondd meg te, hogy miért?
– Mert rohangáltam a boltban?
– Eltaláltad.
– Ne haragudj, adj még egy lehetőséget!
– Bőven lesz még lehetőséged, de ma egyedül megyek.
Ezek után jön a kérdés: Mi is a különbség a büntetés és a tett következménye között?
A büntetés azt jelenti, hogy a szülő szándékosan megfosztja a gyerekét valamitől egy időre, vagy fájdalmat okoz neki. Ezzel szemben a következmények természetesen fakadnak a gyerek viselkedéséből.
Adele Faber & Elaine Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje c. könyve alapján összeállította: Tóthné Magasföldi Rózsa
