Előbb vagy utóbb minden szülővel előfordul, hogy a gyermeke azt mondja: „Olyan buta vagyok”. Semmit sem tudunk tenni vagy mondani, ami az önmagáról kialakult képet AZONNAL megváltoztatja.
Tagadásunk, ellenkezésünk nem segít, ahogy az alábbi példa is mutatja.
Fiú: Én buta vagyok.
Apa: Nem vagy buta.
Fiú: De igen, az vagyok.
Apa: Nem vagy az. Emlékezz milyen ügyes voltál a táborban. A táborvezető is az egyik legokosabb fiúnak tartott.
Fiú: Honnan tudod?
Apa: Ő mondta nekem.
Fiú: Azt csak úgy mondta. Buta vagyok. Nézd csak meg az osztályzataimat.
Apa: Nem vagy buta, csak komolyabban kell dolgoznod. Tudom, hogy értelmes fiú vagy.
Fiú: Én meg tudom, hogy buta vagyok.
Apa: Nem vagy buta, te hülye!
Leginkább úgy segíthetünk neki, ha éreztetjük vele: nem csupán az érzéseit értjük meg, de azt is, ami mögöttük van:
„Ide figyelj kisfiam! Az én szememben te rendes ember vagy. Neked azonban más a véleményed magadról.”
Dr. Haim Ginott: Szülők és gyermekek könyve alapján
írta: Tóthné Magasföldi Rózsa
Hasznosnak találtad? Oszd meg ismerőseiddel!
