Mielőtt a problémamegoldáshoz kezdenénk, fontos, hogy ki kell várni a megfelelő alkalmat. Frusztráltan, dühösen, idegesen nem lehet problémát megoldani. Büntetés helyett problémamegoldás!
Amikor megnyugodtunk (mi is meg a gyerek is), akkor ültessük magunk mellé és használjuk a problémamegoldás 5 lépését!
- Ismerjük el a gyerek érzéseit.
Ez a legfontosabb pont, mégis ezt hagyjuk ki a leggyakrabban! Ha nem ismerjük el az érzéseit nem jutunk messzire. A gyerekünk akkor lesz nyitott a feltevéseinkre, ha tudja, hogy képesek vagyunk belehelyezkedni az ő nézőpontjába, és megértjük mit érez.
“Látom, hogy nem szereted, ha fogom a kezed a parkolóban, Jobban szeretnél szabadon futkosni.”
- A probléma kifejtése.
Ennél a résznél beszélhetünk a saját érzéseinkről, vagy éppen máséról. Ennek a résznek rövidnek kell lennie, a gyereknek ugyanis nehéz odafigyelni, ha a szülő vég nélkül beszél a dühéről, aggodalmáról.
“Az a baj, hogy nem szeretném, ha elütne valaki a parkolóban.”
- Kérjünk tőle ötletet.
Minden ötletet írjunk le, még a legképtelenebbeket is. Ha legyintünk egy ötletre, a gyerek gyorsan elveszti az érdeklődését. “Úgy kellene a parkba visszamennünk, hogy senki ne legyen dühös és ne sérüljön meg. Szedjünk össze néhány ötletet.”
– Tüntessük el az autókat! (a humor sokszor segít)
– Ne egymás kezét fogjuk, hanem a babakocsit! (esetleg anya ruháját)
- Válasszuk ki a mindkettőnknek tetsző ötletet és húzzuk ki, ami egyikünknek sem tetszik.
“Hát igen jó lenne, ha tudnánk varázsolni, de sajnos nem tudok. Mi lenne, ha inkább segítenél tolni a babakocsit?”
- Próbáljuk ki!
Mielőtt kiszállunk a kocsiból, vegyük elő a tervet és beszéljük át!
“Na készen állsz a játszóterezésre? Szuper. Fogd meg a babakocsit és mehetünk.”
Ha gyerekünk részt vett az ötletelésben, bizonyára alig várja, hogy kipróbálhassa a megoldásokat.
Hasznosnak találtad? Oszd meg ismerőseiddel!
