Ahhoz, hogy pozitívan kommunikáljunk nagymértékben szükségünk lesz önbizalomra és önbecsülésre. Miért?
Tegyük fel: elfogadjuk azt a kijelentést, hogy a pozitív kommunikációhoz őszintén és egyenesen kell kinyilvánítanunk az érzelmeinket, véleményünket, igényeinket.
Vagyis tudatnunk kell másokkal, hogy mit is szeretnénk és mit nem. Egyszerű, igaz? Nem, nem az. Miért nem? Mert, a pozitív kommunikációhoz önbecsülés és önbizalom is szükséges.
Az önbizalom azt jelenti: elhisszük, hogy képesek vagyunk megtenni valamit. A képesség, hogy elmondjuk másoknak mit gondolunk és milyen bánásmódot szeretnénk. De önbizalom szükségeltetik a döntések meghozatalához, a szavainkért, tetteinkért vállalt felelősség vállaláshoz is.
Önbecsülés: azt jelenti, hogy önmagunk értékével és a képességeinkkel kapcsolatban jó érzéseink vannak.
Például ha egy barátodnak nem mondod meg, hogy megbántott a megjegyzésével, mert nem szeretnél sértődékenynek tűnni, az nem csupán ahhoz vezet, hogy neheztelni fogsz a barátodra, hanem önmagaddal kapcsolatban is elégedetlen leszel, amiatt, hogy nem fejezted ki az érzéseidet. Mi lesz az eredmény? Mélyen elrejtjük sértődöttségünket és később valamilyen más módon tör elő belőlünk. Esetleg nem találkozunk vele egy darabig, vagy egyszer csak, mint egy vulkán, visszamenőleg 5 évre az összes igazságtalanság kirobban, és hatalmas veszekedésbe torkollik.
Természetes, hogy akik pozitívan kommunikálnak, azokkal is előfordul, hogy félve fejezik ki igényeiket és kívánságaikat. A különbség csupán az a pozitívan és nem pozitívan kommunikáló ember között, hogy a pozitívan kommunikálók felvállalják a cselekvést és a következményekért járó felelősséget. Nem arra koncentrálnak, hogy félnek, aggódnak, hanem ezek ellenére kezdenek valamit az emberekkel, helyzetekkel. Felismerik, hogy valahol el kell kezdeni.
