Az, hogy “NEM”, egy hiánytalan mondat.

Az, hogy nem az egy hiánytalan mondat.

Ha úgy érezzük, muszáj igent mondani, miközben nemet szeretnénk, azzal egy egész sor újabb problémát generálhatunk, amelyeket még több időbe telik megoldani. Ha sikerül elfogadnunk, hogy nem vagyunk felelősek a többiek minden vágyának a teljesítéséért, akkor többé nem akarunk mindenkinek megfelelni, és nem érzünk bűntudatot, amikor nemet mondunk.

Figyeljünk oda a “nem örülök neki” jellegű éréseinkre. Ha úgy érezzük, neheztelni fogunk a másikra, amiért beleegyezzünk a kérésébe, akkor legyünk őszinték és kössünk kompromisszumot, egyezkedjünk, vagy egyszerűen mondjunk nemet. Mondjunk nemet túlzott szabadkozás és a kifogások halmozása nélkül. Nem a többiek feladata, hogy tiszteletben tartsák a határainkat, – nekünk kell azokat megvédeni.

Kezdhetjük azzal, hogy “Sajnálom, de…” vagy “Attól tartok, hogy…”, de csak egyszer kérjünk bocsánatot. Lehet, hogy a másiknak gondot okozunk, hogy elutasítjuk, de ne feledjük: a saját problémáját nem ruházhatja át ránk.

Ahogy a szabadkozást nem kell túlzásba vinni, ugyanúgy elegendő, egy valódi ok.
“Ma nem tudok moziba menni – túl fáradt vagyok”

Vegyük tudomásul a másik ember helyzetét, de ragaszkodjunk az elhatározásunkhoz!
„Tudom, hogy ezzel csalódást okozok neked, de ma túl fáradt vagyok a mozihoz.”

Hasznosnak találtad? Oszd meg ismerőseiddel!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük