Ha úgy érezzük, muszáj igent mondani, miközben nemet szeretnénk, azzal egy egész sor újabb problémát generálhatunk, amelyeket még több időbe telik megoldani. Ha sikerül elfogadnunk, hogy nem vagyunk felelősek a többiek minden vágyának a teljesítéséért, akkor többé nem akarunk mindenkinek megfelelni, és nem érzünk bűntudatot, amikor nemet mondunk.
Figyeljünk oda a “nem örülök neki” jellegű éréseinkre. Ha úgy érezzük, neheztelni fogunk a másikra, amiért beleegyezzünk a kérésébe, akkor legyünk őszinték és kössünk kompromisszumot, egyezkedjünk, vagy egyszerűen mondjunk nemet. Mondjunk nemet túlzott szabadkozás és a kifogások halmozása nélkül. Nem a többiek feladata, hogy tiszteletben tartsák a határainkat, – nekünk kell azokat megvédeni.
Kezdhetjük azzal, hogy “Sajnálom, de…” vagy “Attól tartok, hogy…”, de csak egyszer kérjünk bocsánatot. Lehet, hogy a másiknak gondot okozunk, hogy elutasítjuk, de ne feledjük: a saját problémáját nem ruházhatja át ránk.
Ahogy a szabadkozást nem kell túlzásba vinni, ugyanúgy elegendő, egy valódi ok.
“Ma nem tudok moziba menni – túl fáradt vagyok”
Vegyük tudomásul a másik ember helyzetét, de ragaszkodjunk az elhatározásunkhoz!
„Tudom, hogy ezzel csalódást okozok neked, de ma túl fáradt vagyok a mozihoz.”
