A gyerekek akkor érzik tőlünk a bátorítást, ha azt élhetik meg, hogy megértjük az ő szempontjaikat. Amint úgy érzik, hogy megértettük őket, készségesebben fogják meghallgatni a mi szempontjainkat is, illetve közreműködni a problémák megoldásában.
Ne feledjük, a gyerekek nagyon valószínűséggel fognak odafigyelni ránk, miután meghallgattuk őket!
Az együttműködés megnyerésének következő négy lépése remek módszer az olyan légkör megteremtéséhez, amelyben a gyerekek készek odafigyelni és együttműködni.
- Adjunk hangot annak, hogy megértjük a gyerek érzéseit! Feltétlenül ellenőrizzük, hogy jól értjük-e őt.
- Tanítsunk empátiát, anélkül, hogy elnézőek lennénk! Az empátia még nem jelenti azt, hogy egyetértünk vele, vagy elnézőek vagyunk iránta. Csupán azt jelenti, hogy értjük, mit él meg a gyerek.
- Osszuk meg vele az érzéseinket és azt, hogy mi hogyan éljük meg a dolgot! Ha az első két lépés őszinte és barátságos modorban zajlott le, a gyermek kész lesz odafigyelni ránk.
- Biztassuk a gyermeket, hogy keressen valamilyen megoldást! Kérdezzük meg, van-e valamilyen ötlete, mit lehetne tenni a jövőben a probléma elkerülésének érdekében. Ha nincsenek ötletei, álljunk elő néhány javaslattal, egészen addig, míg megegyezésre nem tudunk jutni.
E lépések megtételéhez alapvetően fontos a barátságos, gondoskodó és tiszteletteljes hozzáállás.
Már maga az elhatározás, hogy megnyerjük a gyermek együttműködését, elegendő lesz ahhoz, hogy pozitív érzések keletkezzenek bennünk.
Jane Nelsen: Pozitív Fegyelmezés könyve alapján írta: Tóthné Magasföldi Rózsa
Hasznosnak találtad? Oszd meg ismerőseiddel!
