Alapvetően három fő csoportba tartozunk mi szülők gondolkodásmódunk, nevelési módszereink szerint:
Szigorú – „Ezek azok a szabályok, amelyekhez tartanod kell magad, és ez az a büntetés, amelyet kapni fogsz, ha megszeged a szabályokat.” A gyerekeket nem vonják be a határozathozatalba.
Engedékeny – „Nincsenek szabályok. Biztos vagyok benne, hogy szeretni fogjuk egymást és kölcsönösen elégedettek leszünk, és te majd képes leszel rá, hogy valamikor később kijelöld a saját szabályaidat.”
Persze általában sosem csak szigorúak vagy csak engedékenyek vagyunk. Általában hol egyik, hol a másik oldalára esünk a lónak, de van egy harmadik lehetőség is, amivel a családi életünk (lovunk) egyenesbe hozható:
Pozitív fegyelmezést használó – „Együtt határozunk meg olyan szabályokat, amelyek mindkettőnk számára hasznára válnak. Ha netán probléma merülne fel, együtt fogunk dönteni a megoldásról, ami megfelelő mindegyik fél számára. Ha kénytelen vagyok Nélküled dönteni valamiről, határozottan, ugyanakkor emberségesen, méltósággal és tisztelettel fogok eljárni.”
A szigorral az a baj, hogy amikor a rosszalkodásra büntetés a válasz, a helytelen viselkedés azonnal megszűnik ugyan, de hamarosan újrakezdődik – és újra és újra.
Az engedékenységgel az a gond, hogy a gyerek kis zsarnokká lesz, aki úgy érzi, csak akkor fontos, ha képes úgy manipulálni másokat, hogy teljesítsék az ő követeléseit.
Ha nem szigor és nem engedékenység – akkor mi?
A pozitív fegyelmezés olyan szemléletmód, amelyben sem a túlzott kontrollnak, sem az engedékenységnek nincs helye. Hogy miben különbözik ez a többi nevelési módszertől? Az egyik különbség például az, hogy pozitív fegyelmezés nem megalázó sem a gyerek, sem a felnőtt számára.
A pozitív fegyelmezés egyik legfontosabb alapgondolata, amelyet meg kell értenünk, az, hogy
a gyerekek sokkal szívesebben követnek olyan szabályokat, amelyek lefektetésében ők maguk is részt vettek. Így egészséges önképpel rendelkező, hatékony döntéshozókká válnak, miközben megtanulják, miképpen válhatnak egy család, egy osztályközösség, valamint a társadalom hasznos és közreműködő tagjaivá.
Jane Nelsen: Pozitív fegyelmezés című könyve alapján
írta: Tóthné Magasföldi Rózsa
