Sok szülő és tanár éli meg csalódással azt, hogy a „mai” gyerekek már nem úgy viselkednek, mint annak idején. Sokan kérdezik: De hát mi történt?
Ma miért nem alakul ki a gyerekekben az a fajta felelősségtudat és motiváció, amely a régi idők gyerekeinek sajátja volt?
Természetesen számos válasz lehetséges, de az egyik legfőbb változás talán az, hogy a felnőttek sem olyanok már, mint a régi szép időben. Akkoriban sokan szolgáltak az engedelmesség és alázatosság mintájául. Ma már nem könnyű olyasvalakit találni, aki hajlandó alsóbbrendű, alávetett szerepet elfogadni az életben. A gyerekek pedig egyszerűen csak követik a körülöttük élők szolgáltatta mintákat.
Ők is csak azt akarják, hogy méltósággal és tisztelettel bánjanak velük.
Fontos megjegyezni, hogy az egyenlőség nem azt jelenti, hogy ugyanaz. A gyermeket nyilvánvalóan nem illetik meg mindazok a jogok, a felnőttek vezető szerepe és iránymutatása nagyon fontos. Ezzel együtt a gyerekek megérdemik, hogy esélyt kapjanak arra, hogy a számukra nélkülözhetetlen életvezetési készségeket az emberségesség és határozottság légkörében, ne pedig a szemrehányás, a megszégyenítés és a fájdalom légkörében kelljen elsajátítaniuk.
A másik jelentős változás, hogy a mai társadalomban a gyerekeknek kevesebb lehetőségük adódik, hogy felelősségtudatot és motiváltságot tanuljanak. Ma már nincs szükségünk rá, hogy a gyerekeket bevonjuk, mint a gazdasági túlélés fontos közreműködőit. Ehelyett a szeretet jegyében túl sokat kapnak anélkül, hogy nekik ezért akár csöppnyi erőfeszítést is kellene tenniük, s így kialakul bennük az a tudat, hogy nekik mindez automatikusan jár.
A gyerekek akkor tudnak felelősséget tanulni, ha lehetőségük van arra, hogy kedvességgel, határozottsággal és tisztelettel teli légkörben tanuljanak jellemformáló és értékes életvezetési készségeket.
Jane Nelsen: Pozitív fegyelmezés című könyve alapján
írta: Tóthné Magasföldi Rózsa
