A gyerekekben ezek a megélések és készségek régen természetes módon fejlődtek ki, hiszen lehetőségük volt a szüleik mellett, velük együtt dolgozni.
Manapság a gyerekek számára nemigen adódik sok természetes alkalom arra, hogy azt érezhessék, fontosak és szükség van rájuk…
A szülőknek és a tanároknak azonban módjukban áll, hogy kellő odafigyeléssel gondolkodjanak ezekről az alkalmakról.
- A személyes képességek határozott észlelése: „Képes vagyok rá.”
- Fontosságtudat az elsődleges kapcsolatokban: „Jelentősen hozzájárulok a dolgokhoz, és valóban szükség van rám.”
- Határozott érzés, hogy hatalma és befolyása van a saját életére: „Képes vagyok befolyásolni, hogy mi történik velem.”
- Kiváló intra-perszonális képességek: a saját érzések megértésének képessége, és ennek alkalmazásával az önfegyelem és az önuralom fejlesztése.
- Kiváló inter-perszonális készségek: képesség arra, hogy másokkal együtt dolgozzunk, és barátságokat alakítsunk ki, kommunikáció, együttműködés, tárgyalás, megosztás, empátia és meghallgatás révén.
- Kiváló rendszerező készség: képesség arra, hogy mindennapi élettel járó korlátokat és következményeket felelősséggel, alkalmazkodóképességgel, rugalmasan és becsületesen kezelje.
- Kiváló ítélőképesség: képesség arra, hogy bölcsen, helyes értékrenddel ítélje meg a helyzetet.
A legtöbb rosszalkodás vagy helytelen viselkedés visszavezethető a fent említett hét legfontosabb megélés és készség valamelyikének fejletlenségére.
Be kell látnunk, hogy míg hajdan a körülmények kínálták a lehetőségeket, addig ma a mi feladatunk alkalmat adni a gyerekeknek, hogy felelősségteljes, motivált jellemmé fejlődjenek.
És ami fontosabb: meg kell értenünk, hogy a kölcsönös tiszteleten és közös felelősségen alapuló együttműködés sokkal hatékonyabb, mint a tekintélyelvű irányítás.
Jane Nelsen: Pozitív fegyelmezés című könyve alapján
írta: Tóthné Magasföldi Rózsa
Hasznosnak találtad? Oszd meg ismerőseiddel!
