A gyerekek számára a fenyegetés mindig felhívást jelent a tiltott viselkedés megismétlésére. Amikor egy gyereknek azt mondják: „ha ezt még egyszer megteszed…” akkor egyszerűen nem hallja meg azt, hogy „ha”, csupán azt a felszólítást, hogy „ezt még egyszer megteszed”.
Néha az ilyesfajta fenyegetést a gyerek egyenesen úgy értelmezi, hogy „anyám elvárja tőlem, hogy még egyszer megtegyem, mert különben csalódott lesz”.
Az ilyen fenyegetések – még ha a felnőttek számára megfelelőknek is tűnnek – nem csupán haszontalanok, hanem kifejezetten károsak is. Elősegítik, hogy a nem kívánt kellemetlen cselekedet megismétlődjék. A fenyegetés a gyerek függetlenségének, önállóságának megkérdőjelezése. Ha van némi önbecsülése, feltétlenül válaszolnia kell a kihívásra, hogy önmagának és másoknak is bebizonyítsa, ő nem „pipogya fráter”.
Példa: Az ötéves Olivér játékpuskájával csecsemő öcsikéje felé lőtt.
Ahelyett, hogy:
„Hagyd abba! Nem tudsz jobbat kitalálni? Ha még egyszer rálősz, sohase látod többé a puskádat!” A gyerek válasza az ilyesfajta fenyegetésre, – kivéve, ha jámbor, béketűrő gyerekkel van dolgunk – feltétlenül a tiltott viselkedés megismétlése.
Fenyegetődzés nélkül:
„Ne lőj a kisbabára. A céltáblára lőj” (Oliver még egyszer lőtt) Anyukája ezután elvette tőle a fegyvert, és azt mondta: „Emberre nem szabad lőni!” Oliver itt megtanulhatta milyen következményekkel jár a viselkedése, anélkül, hogy károsodott volna a személyisége.
