Egy anyuka azzal keresett meg, hogy nem tudja, mit csináljon, mert sajnos kisfia, amikor mérges ő rajta vezeti le, méghozzá hol ököllel, hol rugdosással. Komoly kérdés, melyre Dr. Ginott szavaival szeretnék válaszolni.
Sohase engedjük meg a gyereknek, hogy üsse a szüleit. Az ilyen fizikai támadás a gyerek és a szülő számára egyaránt káros. A gyerekben a szorongás és a megtorlástól való félelem érzését kelti. A szülőben a dühöt és a gyűlöletet. Az „ütési tilalom”-ra azért van szükség, hogy megkíméljük a gyereket a bűntudattól, és a szorongástól és megőrizzük a szülő gyermeke iránt érzett meleg érzéseit.
Időnként az ember olyan jelenetek tanúja lehet, mint például amikor egy anya úgy igyekszik rávenni a gyerekét arra, hogy ne rugdossa a lábát, hogy azt ajánlja neki, üssön inkább a kezére. „Egy kicsit bánthatsz, de ne fájjon nagyon”– kérlelte egy anya négyéves kisfiát, aki igyekezte kicsavarni a kezét.
„Ne üss. Ezt sohasem engedhetem meg neked.”
„Ha mérges vagy, mondd el nekem.”
A szülők megütését tiltó korlátokat semmilyen körülmények közt sem szabad módosítani. A hatékony nevelés a szülő és a gyerek közötti kölcsönös megbecsülésen alapul, anélkül, hogy a szülő lemondana a felnőtt szerepéről. Ha a szülő azt mondja a gyereknek, hogy „üthet, ha az nem fáj”, ezzel túl finom megkülönböztetést kíván tőle. A gyerek ilyenkor ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy megvizsgálja a tilalmat és kitapasztalja, mi a különbség a játékos és a valóban komoly testi bántás között.
