A fegyelem betartása

Büntetés helyett

Ha a szülőnek teljesen világos elképzelései vannak valamilyen korlátozásról, és a korlátokat nem támadó jelleggel fogalmazza meg, akkor a gyerekek ezeket a korlátozásokat többnyire betartják. Időről időre azonban a gyerekek ilyenkor is megszegik a szabályt.

A kérdés az: mit tegyünk, ha a gyerek megszeg valamilyen kifejezett szabályt? A nevelési folyamat megköveteli, hogy a szülő ragaszkodjon szerepéhez: szerető, de szigorú felnőtt legyen. A szabályt megszegő gyerekkel a szülő nem kezdhet vitatkozni. Ilyenkor a bőbeszédűség csupán árthat.

Sohase hagyjuk ilyenkor belerángatni magunkat a vitába arról, hogy a korlátozás helyes vagy helytelen. Nem ez a megfelelő idő a korlátozás hosszas magyarázgatására. Szükségtelen is, hogy elmagyarázzuk a gyereknek, hogy miért nem szabad megütnie a nővérét, azon túl, hogy azt mondjuk, hogy „az embereket nem szabad bántani”. Nem kell többet mondanunk arról, hogy miért nem szabad betörnie az ablakot, mint annyit , hogy „az ablak nem arra való, hogy betörjék”.

Amikor a gyerek megszeg valamilyen szabályt, növekszik a szorongása, mert fél a megtorlástól és a büntetéstől.
Nincs szükség arra, hogy a szülő ekkor még tovább növelje a gyerek szorongását. Ha a szülő túl sokat beszél (pl.: „hegyi beszéd: „Látom, hogy addig nem nyugszol,… Hagyd abba…! Ha még egyszer ezt csinálod,…!), ezzel gyengeségét mutatja ki olyan időpontban, amikor éppen az erejéről kellene tanúságot tennie.

A fenyegetések és ígéretek helyett, a szülő a haragját a következő képen is kifejezheti:

„Mérges vagyok, ha ezt kell látnom!”
„Haragszom e miatt!”
„Nagyon dühös vagyok ezért!”

 

Dr. Haim Ginott: Szülők és gyermekek c. könyve alapján
írta: Tóthné Magasföldi Rózsa

Hasznosnak találtad? Oszd meg ismerőseiddel!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük