Folyton dicsérem a fiamat, ő mégis fél a kudarctól. Mit tehetnék ellene?
Több módon segíthetünk:
- Amikor ki van borulva, ne kicsinyítsük a bánatát. (Semmi okod ilyen dühösnek lenni) Inkább beszéljünk arról, amit a gyerek érezhet.
„Nagyon rossz érzés, amikor az ember ennyit dolgozik valamin, és végül mégsem sikerül.” - Segíthet az is, ha a szülő elfogadja a gyereke hibáit, és úgy tekint rájuk, mint a tanulási folyamat fontos állomásaira. Arra is rámutathatunk, hogy a hiba tulajdonképpen egy újabb felfedezés.
- Az is segít, ha a szülő a saját hibáit is képes elfogadni.
Ha a szülő folyton ostorozza magát, amikor hibát követ el „Már megint elfelejtettem a kulcsomat! Hogy lehettem ilyen hülye?”, akkor a gyerek azt fogja megtanulni, hogy ő is így bánjon magával, amikor hibázik.
Ehelyett inkább nyújtsunk gyermekeinknek olyan modellt, amely emberibb és jobban a megoldásra koncentrál.
Ha valami hibát követünk el, ragadjuk meg a pillanatot, és mondjuk hangosan: „ A manóba, bárcsak ne felejtettem volna el a kulcsot!…Mit tehetnék, hogy ez többé ne forduljon elő?… Tudom már! Készítek egy másolatot és egy titkos helyre teszem.” Ha kedvesek vagyunk magunkhoz, a gyermekeink is kedvesek lesznek önmagukhoz.
Hasznosnak találtad? Oszd meg ismerőseiddel!
